A gyűjtők körében széles körben ismertek és kedveltek az "antarktiszi pénzek". Ma már a 3. kiadását élik ezek a gyönyörű nyomatok, és mégis, sokan, még a bankjegyek gyűjtőknek való értékesítésével foglakozók közül is, óriási félreértésben vannak, bankjegynek, pénznek, sőt, az Antarktisz pénzének" titulálják.

Lássuk hát sorban a félreértéseket. Ezek a nyomatok nem bankjegyek, mivel nem egy bank, főleg nem egy jegybank bocsátotta ki őket, hanem a kanadai Brit-Kolumbiában külön erre a célra alapított vállalkozás, az Antarctica Overseas Exchange Office Ltd. Ez egy tiszta gazdasági vállalkozás, mely felismerte az üzleti lehetőséget az alaposan kidolgozott és jól marketingelt, és így komoly gyűjteményi értéket képző pénzszerű nyomatok előállításában - hasonlóan pl. a Chatham-dollárok kiadójával. A vállalkozás deklarált céljai között szerepel, hogy az adótörvények által megengedett mértékben támogatnak antarktiszi projekteket, de ez azért nem lehet olyan hatalmas összeg.

Nem is pénzek ezek a "bankjegyek", hiszen sehol sem lehet velük fizetni, így semmiképpen sem az Antarktisz pénzei, mely kontinens egyébként is uratlan terület a nemzetközi jog szerint így nem létezhet rajta pénzkibocsátó szuverenitás. Az Antarktisz bázisain a donor államok pénzei vannak forgalomban, jórészt USA dollár, norvég korona, új-zealandi és ausztrál dollár, valamint argentin peso.

Akkor mik is ezek a gyönyörű nyomatok, és mi célt szolgál a címletezésük? Nos mindenképpen ígérvények, hiszen mind a három eddigi sorozat névértéken való visszavásárlására a lejárat határidejéig a  kibocsátó garanciát vállalt. Így talán nem kamatozó befektetési jegyeknek lehetne őket nevezni, ami elég buta dolog lenne, ha nem tudnánk, hogy a gyűjteményi értékük miatt valójában akár komoly megtérülésre is lehet számítani belőlük. a kibocsátótól névértéken lehetett hozzájutni, bár még a 3. sorozat már nagy számban nyomtatott kis címletei is elfogynak időnként akkora az igény rájuk.

Lássuk hát sorban mik is voltak az eddigi kibocsátások.

Az első sorozat 1996. március 1-én jelent meg, és a beváltási határideje 2001. december 31-e volt. A British American Banknote Company szerkesztette és nyomtatta őket, beépítve néhány bankjegyekre fejlesztett biztonsági megoldást, így a 3D-s matricát, és mikronyomatot.

Az 1 dollárosból 26128 db készült, A, B és kétféle Z sorozatszámmal. A vékony Z-k normál bankjegyek voltak, a mindössze 200 db vastag Z helyettesítőnek készült. Előoldalán adélie pingvinek napoznak a Peterman-szigeten, hátoldalán a Paulet szigeten ugrálnak a vízbe. Ez az a faj, melyről rengeteg vicces videó készült, amint egymást belökik a vízbe. Korábban azt gondolták, hogy így próbálják megvizsgálni, vannak-e ragadozók a vízben, de ezt az elég naív vélekedést ma már felváltotta a "lemming szindróma" azaz úgy gondolják, hogy a domináns egyedek így jelzik az egész csapatnak, hogy itt az ideje, hogy mozgásba lendüljenek.



Az 5 dollárosból 4394 db készült, K sorozatszámmal a normál, Z sorozatszámmal 200 db helyettesítő, és 10 db külön rendelésre HS prefixxel. Előoldalán sodródó jégtáblán pihenő  rákevő fókák láthatók, amelyek nevükkel ellentétben nem rákkokal, hanem planktonnal tápálkoznak, és mintegy 50 milliós állományukkal az egyik legnagyobb emlőspopulációt alkotják a világon. Hátoldalán gyilkos bálnák vagy másnéven kardszárnyú delfinek találhatók, a tenger csúcsragadozói, melyek kimagasló intelligenciával rendelkeznek. Vadászatuk főleg befogási célból nagyon elterjedt, a cethalászok családokat szakítank szét a jó üzlet reményében, de csak a befogott bálnák 10-20% éri meg, hogy egy vizi vidámparkban mutathasson be attrakciókat egy néhány száz köbméteres medencében, amiben mozdulni is alig bír. A világ leghíresebb kardszárnyúja Keiko volt, a Szabadítsátok ki Willyt! című film főszereplője, mely film nemcsak a  világhírt, de szabadságot is meghozta neki.



A 10 dollárosból már csak 1588 db készült, ismét volt 200 db Z sorozatú, és 10 HS prefixes változat. Előoldalán a brit Robert Scott portréja látható, valamint Antarktiszon lévő síremléke, mely azon a helyen van, ahol a sarok eléréséért folytatott versenyfutás elvesztése után a visszaúton csapatának utolsó tagjaival megfagyott, mindössze 20 km-re a biztonságot jelentő alaptábortól. Hátoldalán az Antarktisz térképe látható.



A 20 dollárosból mindössze 1081 db készült, 194 ismét Z sorszámmal helyettesítőnek szánva, és két HS sorszámú. Előoldalán a Déli-sarkot először elérő, kutyaszánokat használó norvég Roald Amundsen portréja látható, hátoldalán a sarok elérésének pillanata rekonstruálva. A területet ma VII. Haakon fennsíknak hívják, az akkori norvég királyról, a saroknál lévő bázis neve Amundsen-Scott.

A feljebb látható 50-es előoldalán az Antarktisz legnagyobb állandó települése az amerikaiak által üzemeltetett McMurdo bázis. Mögötte a távolban az Antarktisz lemagasabb csúcsa az Erebus vulkán látható. Hátoldalán megemlékezés látható az 1961-es Antarktisz egyezményről, mely legalábbis rendezte az Antarktisz adminisztrációs kérdéseit, noha Argentína, Ausztrália, Chile, Franciaország, Új-Zealand, Norvégia, és Nagy-Britannia továbbra is (egymásét részben átfedő) területi igényeket támaszt az Antarktiszon, melyeket a többi állam nem ismer el. Az Antarktisznak a déli fényben (Aurora Australis -  az északi fénnyel megegyező, a déli sarkon tapasztalható természeti jelenség) látható zászlaja a fantázia szüleménye. Alul sorban az egyezményt eredetileg aláíró államok zászlajai. Az 50-esből mindössze 239 készült, ebből 68 Z sorszámmal, kettő HS-sel. Emiatt rendkívül ritka, és így értékes is.

A szintén fenn látható 100 dolláros témájául az Antarktiszi ózonlyukat választotta kiadó, ebből már csak 182 db készült, kettő ismét HS, és 39 Z sorszámmal. Az összes antarktiszi dollár közül a legritkább.

A normál sorszámos darabok közül az összeset eladták, nem világos, hogy a Z sorszámokból mennyi került forgalomba, de valószínűleg nagyobb részük nem. Az első száz sorszámot minden címletből egy gyűjtői albumba szerkesztették, és így 100 azonos sorszámú bankjegyet tartalmazó gyüjteményt adtak ki, kézzel aláírt eredetiségigazolással, és részletes leírással  a bankjegyképekről, információkkal az Antarktiszról. Itt megtekinthetó egy ilyen album, a 70-es sorszámú.

Minden egyes címletből készült promociós célokra 100 db sorszám nélküli, átlyukasztott példány, ezeket akár mintának is nevezhetnénk, ha a bankjegy analógiánál maradunk. Ezeket ingyen osztogatták, valószínűleg egy sem maradt fenn belőlük.

A második sorozat nagyban hasonlít az elsőre, lejárata 2010 december 31, de vannak lényeges különbségek is. Elsőrban is a mérete jelentősen kisebb lett a pénzeknek valamint fehér helyett különböző szines papírokra nyomtatták. A méretnél feltűnő, hogy míg az első sorozat hüvelykben kifejezve adott kerek értékeket (7x3,5 inch), a második már cm-ben ad kerek számokat (160x80). A legfeltűnőbb változás a címlet betűvel való kiírásánál látható, ahol az pénznemből elhagyták az "antarktiszi" jelzőt. A hátoldalon a hologram helyére aranyszínű fémfóliával pecsételt címletjelzés került.
Mindegyik címletből készült minta is, nullás (0000) sorszámmal, SPECIMEN felülnyomással. A nagyobb címletekből (20-50-100) a szuvenírként értékesített olcsóbb SPECIMEN-ből jóval több készült, mint a forgalmiakból. A z 1-2-5-10-es Specimen verziója jóval ritkább, mint a forgalmi.

 

A sorozatot ismét az British American Banknote Company készítette, további modern bankjegybiztonsági megoldásokat alkalmazva igen korszerű pénzszerű nyomatokká fejlesztve az antarktiszi dollárokat. Az 1 dollárost 1999. április 22-én, a Föld napján bocsátották ki, mintegy 60000 példány volt tervbe véve, C D E F G Z prefixekkel, minden prefixből 300 minta is készült.
Valójában csak 40000-et nyomattak ki, a G és Z prefixek úgy tűnik nem is kerültek nyomtatásba.

A 10 dolláros megegyezik az 1996-ossal, a valószínűsíthető kibocsátási mennyiség 5000 db N prefixxel.

A 20 dolláros előoldalára megkapta az 1996-os ötös képét, és valamiért egy félelmetesen ronda montázzsal az előtérbe egy fókabébi került. Hátoldalára egy kihalt pingvinféle, a nagy Auk került, amely az egyetlen volt a pinvinek közül mely az északi féltekén élt, kiterjedt vadászata azonban a XIX. század második felére teljesen kipusztította. A 20-as a vertikális nyomat miatt a sorozat legnépszerűbb tagja lett, nagyon hamar elfogyott, és annak ellenére, hogy valószínűleg 5000-es példányszámban bocsátották ki,  S prefixxel, a legnehezebben hozzáférhető darabja a sornak ma.

Az 50 és 100 dolláros képe megegyezik az 1996-os kiadáséval, darabszámuk valamivel 2000 fölött lehet (V és X a sorozatjel), de nem az összes kinyomtatott példány került forgalomba. A második sorozat egyértelmű üzleti sikert jelentett az AOEO Ltd.nek, a gyűjtőközösségben keresettekké, értékeltté váltak a bankjegyek, ezzel együtt a sokkal ritkább 1996-os sor darabjainak ára az égbe szökött. A 2001-es sorból is készült néhány száz darab azonos sorszámú címleteket tartalmazó gyűjtői album, ezek gyorsan elfogytak, az évtized elején, de mintegy 75 darab 2007-ben még előkerült belőlük, mondanom sem kell, azokon is gyorsan túladtak.

2007-ben kezdődött el a sorozat megújulása, 3 teljesen új nyomat, összesen 5 különböző változata jött ki. Teljesen új dizájn, és új, polipropilén alapanyag jellemzi, amiben bevetették az összes jelenleg ismert bankjegybiztonsági megoldást. A nyomda nem ismert, de a biztonsági megoldások alapján valószínűsíthető, hogy ismét a BABC az elkövetője az új, gyönyörű antarktiszi dollároknak. Nyilván a vertikális 20-as sikere motiválta, hogy a hátoldal minden új kiadáson  vertikális lett.

Az egy dolláros két változatban jelent meg, előoldalukon csak a dárumokban különböznek, 2007. március 1. és november 23. míg hátoldalukon a jobbra fönn található motívum az első kiadáson a az AOEO 10 évfordulójára emlékeztet, egy egyszerűbb Antarktisz térképpel.



A második kiadás az M/S Explorer nevű Antarktiszi kutató-jégtörőnek állít emléket, a bankjegyet, amely valójában decemberben jelent meg, a hajó elsüllyedésének napjára dátumozták. Az egymás mellé tett bankjegyeken látszik, hogy a második kiadás sokkal szebb, kontrasztosabbak a szinei, a balra fönn lévő térkép megváltozott, egy kidolgozottabb, szebb motívum került a helyére, és a sorszám prefixe is MS-re változott. Az előoldal egyébként a pingvinek vonulását ábrázolja, hátoldalán úgyszintén egy nagy csapat pingvin látható fiókákkal.

A 2 dolláros 2007 december 14-én jelent meg (valójában csak 2008 első napjaiban hagyta el a nyomdát), témájául az új-zélandi területi igény és az azt megalapozó XIX. századi brit felfedező James Clark Ross szolgál, aki többek között felfedezte azonos nevű hajójával végzett expedíciója során az Erebus vulkánt. A hátoldali térképnyomat már az egydolláros második változatáról megismert kidolgozottabb minta, de visszatért az AOEO 10. évfordulójának megünneplése. A soroztaszám NZ, azaz New-Zealand.

Az új címletként a sorozatba került 3 dolláros az 1 dollároshoz hasonlóan két dátummal, két változatban jött ki. Az alaptéma a norvég területi igény, VII. Haakon képével az előlapon. A hátoldali címlet norvégul van kiírva. A második, limitált változat szintén emlékkiadás, az Nemzetközi Sarki Évnek állít emléket, a sorozatszám PY-nal kezdődik, azaz Polar Year.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hosszas várakozás és többszöri halasztás után végre 2008 szeptemberében megjelent két újabb címlet. A két címlet grafikai kidolgozottsága nem sikerült valami jól. Az 5 dolláros témája a brit antarktiszi igény, igen silány rajzolatú és a nyomtahoz nem illő durva beillesztéssel trónoló Britannia, a brit bankjegyek egyik fő motívuma került az előoldalra, hátoldalán a korábbi 20-asról ismert kihalt északi sarki pingvinfaj egy képviselője látható a brit lobogó előtt. Ennek a szimbolikáját nehéz megérteni, talán arra céloznának, hogy a brit uralom alatt halt ki a  Kanadában honos nagy auk? Az 5-ös dátuma március 31, de csak szeptember 22-én jelent meg.

 

20-as témája az új-zélandi Frank Worsley 1914-1916-os expedíciója. Worsley  Endurance nevű hajóján megkísérelte  körülhajózni a jeges Weddel tengert. Hajója 1915. január 18-án megrekedt a jégben, majd írtózatos küszködés, és a jéggel való több mint 9 hónapnyi küzdelem után a jég a hajót összetörte. Worsley a 28 főnyi legénységet a jégtáblákra parancsolta, és a megmaradt mentőcsónakokkal együtt a jégtáblákon utaztak az áramlattal északnak, amíg végül tengerre  tudtak szállni, és embereivel elérte az Elefánt szigetet 1916. árprilisában.  A pénzen ez a dárum rosszul szerepel, 1915 helyett 1916 kellene rajta lennie. Worlsley pár emberével egy 6 méter hosszú mentőcsonakban mindössze egy szextánssal felszerelkezve megtett 800 mérföldet és elérte a Falkland szigetekhez tartozó Dél-Georgiát, és az ottani bálnavadászteleptől kért segítséget. Összes emberét épségben megnették az Elefánt-szigetről. Természetesen azonnal hatalmas hős lett, hiszen kivételes navigációs tehetségének köszönhetően sikerült embereit megmentenie.

 

2008 novemberében a 2007-es 1, 2, és 3 dolláros címletet a 2008-as dizájnhoz igazítva, 2008-as dátumokkal adta ki az AOEO Ltd.

Az előoldal szembetűnő változása, hogy az 5 és 20 dollároshoz hasonlóan a jobb oldali címeltjelzés egy függőleges sávba került. A hátoldalon az 1 dollároson a balra fönn lévő Antarktisz térkép-logó alatti felirat a Wilkins jégnyelv összeomlására emlékeztet, és a bankjegy dátuma is a jégnyelv pusztulásának napjára esik, noha több mint fél évvel később adták ki. A 2-es és 3-as hátoldaláról lekerült az emlékfelirat, mindkettő dátuma szeptember 1.

 

Jelenleg itt tart az "antarktiszi pénz" története, de minden bizonynal folytatódik, és gyönyörú új papírpénzekhez jutunk még akár ebben az évben.

2009. március 21-én kezdték forgalmazni az új 10 dolláros címletet, mely a korábbi hasonlóan Robert Scottnak állít emléket.

Előoldalán Scott képe és szignója, valamint az utolsó táborhely, a kunyhó, amiben holtestét megtalálták.