Rendszeresen előfordulnak a vaterán, és régiségkereskedésekben valamilyen náci, vagy annak tűnő felülbélyegzéssel ellátott pengő bankjegyek. Mint a legtöbb ritka felülbélyegzés esetében itt is mindig egyébként olcsó, gyengébb tartású bankjegyek ezek a "ritkaságok".
A bankókra az elvi magyarázat az, hogy a német Wehrmacht engedélyezte a körülzárt csapatok számára, hogy a zsoldot, ha a "Kesselbe" nem sikerült bejuttatni a hivatalos zsoldpénzt, valamilyen helyettesítő dokumentummal fizessék ki, akár úgy, hogy megfelelő infrastruktúra megléte esetén saját bónokat nyomtassanak, vagy a helyi pénzt az alakulatbélyegzővel felülbélyegezzék, és annak címleteit RM-ként számolva fizessék ki a katonákat. A Kessel felmentése esetén az ilyen bankókat be kellet vonni, és kicserélni a hivatalos Wehrmacht zsoldpénzekre.
Csak elvétve került sor ilyen kiadásokra, hiszen a körülzárt csapatoknak rendszerint kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy az egyébként akkora már úgyis bezárt frontkatinokban elkölthető zsoldpénz kifizetésével törődjenek, csak nagyobb körülzárt területeken került sor ilyen kiadásokra, pl. a Baltikumban, ahol saját bónokat nyomtak, illetve a háború végén a birodalomtól elzárt, de még meg nem szállt területeken, pl. Norvégiában, a körülzárt Danzigban, és Schleswigben az odamenekült csonka birodalmi kormány parancsára. Mindezen esetekben a Reichskreditkasse márkákat nyomták felül, hogy Reichsbank kiadásként elfogadhatók legyenek. Azután igen kevéssé valószínű, hogy nagy mennyiségű helyi bankjegyhez jutottak volna a csapatok, hiszen a bankjegykészleteket mindig evakuálják a körülzárások előtt, a maradékot megsemmisítik.
Nincs dokumentált nyoma annak, hogy valaha Magyarországon pengő bankjegyeket alakulatbélyegzőkkel felülbélyegeztek volna. Erre még mondhatja bárki, és persze rendszerint ezt mondják az eladók, hogy senki sem tudhatja a teljes igazságot, és miért ne kerülhetne elő most mégis egy két példány, hiszen legalábbis Budapesten hosszabb időre nagyobb csapattesteket zártak körbe szovjet csapatok. Az evakuálásra is mondható, nem biztos, hogy mindent sikerült elvinni.
Nézzünk meg hát pár árulkodó nyomot, ami alapján eldönthetjük, hogy egy katalogizálatlan ritkasággal, vagy egy hamisítványnal van dolgunk.
Az ilyen hamisítványok rendszerint úgy készülnek, hogy fognak egy valódi bankjegyet, azt egy régi, szintén valódi német bélyegzővel felülbélyegzik. De újabban már a bélyegzőt magát is hamisítják. A bankjegy maga rendszerint egy olcsó, gyengébb tartású példány, valamilyen gyakori bankjegyből. A Wehrmacht a következő címleteket használta 1944-45-ben 1-5-10-50 RM, tehát, ha a pengő bankó nem ilyen címletű az már biztosan hamis.
Azután a bélyegző is sokat árulkodik: a hamisítók az autenticitás kedvéért rendszerint gót betűs bélyegzőket választanak, vagy gyártanak, az olyan németes szerintük. Sajnos azonban nem tudják, hogy gót betűs írást, mint zsidó fertőzést a német nyelvben 1941-ben betiltották a III. Birodalomban, így kizárt, hogy 1944-45-ben hivatalos alakulatbélyegzőn gót betűk szerepeltek volna.
Azután érdemes megnézni, már ha nem direkt elmosódott, hogy milyen alakulatról is van szó azon a bélyegzőn. Gyakran csak ilyesmiket olvashatunk: "SS-Halálfejes zászlóalj" mindenféle egyedi azonosítás nélkül. Ilyen csapatbélyegzők sem voltak, mindig egyedi azonosításra alkalmas módon tüntették fel az egység nevét. Továbbá nem valószínű, hogy zászlóalj, vagy akár század és ezred szinten készült volna, ha készült volna a pót-zsoldpénz. Gyakran nem is egységbélyegző az, csak valami találomra választott német bélyegző, nyelvet nem tudóknak jó lesz is.
Nézzünk azután néhány konkrét konkrét példát. Mostanában gyakori a 23-as "Norge" SS-Páncélgránátos ezred gót(!) betűs csapatbélyegzőjével felülbélyegzett pengők árusítása.
Az adott csapategységről a következőket érdemes tudni. Először is, hogy valódi és létezett. Azután azt, hogy 1941-ben alapították, így nagyon valószínűtlen, hogy valaha is gót betűs bélyegzője lett volna. Azután azt is érdemes róla tudni, hogy a kelet-poroszországi, majd a pomerániai harcokban jórészt felmorzsolta Rokoszovjkij és Zsukov frontja. Feltöltése után Berlin védelmében vett részt. Magyarországon sohasem harcolt, azt meg nehéz elképzelni, hogy csak zsoldpénz gyártása miatt pengőt importáltak volna Magyarországról az oderai frontra. A hamisító tévedését nyilván az okozza, hogy Magyarországon valóban harcolt egy skandináv önkéntesekből álló SS-Hadosztály, a Wiking, a Norge ezred azonban a másik ilyen SS hadosztály, a Nordland része volt. A Nordland felmorzsolása után maradványait ugyan a Wiking feltöltésére használták, de magát az egységet sohasem helyezték át egyben a Wikingbe. Az összes itt bemutatott bélyegző közül a kivetelezés amatőr technikája alapján erről a legvalószínűbb, hogy maga a bélyegző is fabrikált.
Azután itt van egy majdnem teljesen latin betűs bélyegző, korábban nagy sláger volt ez is a vaterán.
SS-Védőzászlóalj, alul az egyedi azonosító, és városnév (kis szépséghibával, gót betűvel), Breslau. Namost, ugyan Breslaut körbe is zárták, sőt a helyi Reichsbank kirendeltség még lokális pénzt is bocsátott ki, de mivel Breslau utoljára Mátyás idejében volt a magyar korona része, ezért valószínűtlen, hogy pengő bankjegyekre nyomtattak volna zsoldpénzt.
Vagy nézzük ezt a gót betűs szépséget itt:
SS-Halálfejes zászlóalj, szép-szép, SS, meg halálfej, volt is ilyen nevű egység, csak az nem zászlóalj, hanem hadosztály volt, és ráadásul valójában nem harcoló, hanem kiszolgáló alakulat, elsősorban táborok őrzésével, a rabszolgamunka felügyeletével, az SS gyárainak üzemeltetésével foglalkozott.
A következő bélyegzőt Adamoszvky István jóvoltából tudom bemutatni. A körirata szerint ez a bélyegző Heinrich Himmler hivatalának egyik bélyegzője. A címet "Der Reichsführer SS und Chef der Deutschen Polizei" 1936 és 1943 között viselte, de 1940-től már nem használta. 1943-ban rendőrfőnökből birodalmi belügyminiszterré avanzsált, onnantól már nem is létezett ez a hivatal.
A bélyegző ismét gótbetűs, és valószínűleg a fenti dátumozás miatt autentikus, csak épp ezzel pengőt soha nem bélyegeztek le, hiszen anakronizmus lett volna, nem beszélve arról, hogy a "jó Heinrich" soha nem járt Magyarországon, és ugyan 1944-45-ben előbb a Rajnai hadseregcsoport, majd az Oderai hadseregcsoport parancsnokaként milliókat kommadírozott a halálba, de ezek az alakulatok soha nem harcoltak felénk, és főleg nem használták egy polgári hivatal kb. 5 éves bélyegzőjét.
Ismét itt egy újabb változat. Felirata: Z/SS-Totenkopf Rgt. Inf. II.
Ez a Totenkopf SS hadosztály II. gyalogezredét jelöli. Ilyen alakulat létezett, kár, hogy csak 1941-ig, amikor páncélossá alakították a hadosztályt, és a gyalogezredeket felváltották a páncélgránotosok. Így sajnos a Budapest körüli harcok idején, az alakulat már nem létezett. Talán a bélyegző is hamisítvány, elég példa nélkülinek tűnik, hogy csak az alakulat nevét írják ki, a számát nem, és abban is keveredik a hadosztály elnevezése az ezredével.
Hasonló okfejtéssel az összes hamisítvány leleplezhető, én még valódival nem találkoztam, a szakirodalom sem tud egy darabról se, így a nagyüzemileg gyártott náci felülbélyegzésekkel csak óvatosan. Tudom, hogy az árusok között vannak olyanok, akik maguk is a becsapás áldozatai, de vannak aki jól tudják mit árulnak, a figyelmeztetésre csak gunyoros válaszokat küldenek.
KÉREM, HOGY AKI A FENTIEKTŐL ELTÉRŐ, ÚJABB BÉLYEGZÉSHEZ JUT KÜLDJÖN EGY NAGYFELBONTÁSÚ KÉPET A BÉLYEGZŐRŐL, HOGY ELEMEZHESSEM, ÉS HA KÉTSÉGET KIZÁRÓAN HAMIS BEKERÜLHESSEN IDE A LISTÁBA.
Ezért mindenkinek azt javaslom, ha náci pengőre vágyik, ahelyett, hogy több ezret költene egy ilyenre, vegyen 100 Ft-ért egy 100 pengőst, másik 100-ért a bolhapiacon egy hamis náci bélyegzőt (Ha önfestő műanyag a bélyegző, biztos lehet benne, hogy valódi hamisítvánnyal áll szemben:)) és gyártson magának annyit, amennyit jólesik, valódit úgysem fog találni.
Utolsó kommentek