A történelem legnagyobb szabású és a legtökéletesebb pénzhamisítási akciója viseli ezt a nevet, kiötlője, és végrahajtója, Bernhard Krüger SS-Sturmbannführer után.
A terv
Az ötlet nem új keletű. A német hiperinfláció, majd a nagy világgazdasági válság megmutatta a papírpénzforgalmon alapuló gazdaság gyenge pontjait. Túl sok fedezetlen papírpénz a forgalomban, és máris kezelhetetlen inflációval állunk szemben. Különösen veszélyes ez egy olyan ország esetében, amely erőforrásai jelentős részét nem produktív, megtérülő beruházásokba fekteti, hanem épp egy háborúban fecsérli el, és az állam a háborús költekezés miatt nyomást gyakorol a jegybankra, hogy növelje a készpénzállományt, és csúnyán eladósódik. Ha ebben a helyzetben valaki nagy mennyiségű, jó minőségű hamisítványt juttat a készpénzforgalomban, az inflációs spirálba, és ezzel összeomlásba küldheti a gazdaságot. Hatásos mennyiséghez azonban hatalmas erőforrások kellenek, a korabeli színvonalon ilyen erőforrások csak államok részére álltak rendelkezésre. A magyar frankhamisítási botrány hasonló terven alapult, de ezt a technikát alkalmazta saját gazdaságának lenullázására és rendbetételére 1923-ban a német, majd 1946-ban a magyar kormány.Az Egysült Királyság hasonló helyzetben volt 1940-41-ben, élet-halál harcot folyatott az egész Európát uraló náci Németországgal, és súlyosan eladósodott már a háború elején az akkor még igencsak húzodozó szövetségesének, az USÁ-nak. Az akkor még ismeretlen SS őrnagy, Krüger már a 30-as évek végén azzal a tervvel állt elő, hogy hamisítsanak font (majd később dollár) bankjegyeket és azokat repülőről leszórva tegyék tönkre Anglia amúgy is roskadozó gazdaságát. Ez az ötlet nem volt éppen új, ahogy ezt fentebb már írtam, de a terv zsenialitása abban rejlett, hogy ő tökéletes hamisítványokat akart előállítani, az eredetitől majdnem megkülönböztethetetleneket, és ehhez a Harmadik Birodalom speciális erőforrásit kívánta igénybe venni.
A megvalósítás
Krüger a börtönökben és koncentrációs táborokban kereste és találta meg a megoldást. Összeszedette a megszállt Európa legjobb pénzhamisítóit a börtönökből, a koncentrációs táborokból a legjobb zsidó pénznyomdászokat, és a Sachsenhauseni koncentrációs táborban berendezte Európa legjobban felszerelt pénzjegynyomdáját. Nem egyszerűen lemásolták a bankjegyeket, hanem leutánozták a készítés teljes technológiáját, így az eredetihez megtévesztésig hasonló rajzolatot, vízjeles papírt tudtak előállítani, sőt egy bonyolult titkosszolgálati akció keretében megszerezték a Bank of England sorszámgeneráló algoritmusát, így valódi sorszámokat tudtak előállítani. Gondot fordítottak a nyomtatási hibák lemásolására is, pl. az 5 fontosok egyik szériáján a sorszámnyomtató egyik hengere gyengébben nyomott, ezt is utánozták.
A felhasználás
Végül mintegy 8 millió (!) darab bankjegy készült, de a repülőgépről való ledobás tervét elvetették, helyette a valóban majdnem tökéletes hamisítványokat inkább a devizaínséggel küszködő német gazdaságban külföldi vásárlásokra, titkos akciók, kémek finanszírozására fordították, illetve jelentős részét egy dél-tiroli SS tulajdonú hotelen keresztül mosták tisztára, és váltották át valódi valutákra. Bizonyítottan ilyen bankjegyeket használtak az Otto Skorzeny vezette sikeres ejtőernyős akció finanszírozására, mely a bukott Mussolini kiszabadítását célozta a Grand Sasson lévő börtönéből. Kémeket fizetek vele világszerte, egyikük a hamisítás kiderülte után megkísérelte bírósági úton a kárát rendezni Németországgal szemben.
A leleplezés
Az angolok már 1939-ben tudomást szereztek a németek terveiről, de ők úgy gondolták, hogy az inkább a kisebb címletek, az 10 shillinges és 1 fontos bankók ellen fog irányulni, mivel a készpénzforgalom nagy részét ezek tették ki, így meggyorsították új biztonsági megoldások, így a biztonsági szál bevezetését.A lelepleződésre 1943-ban került sor, és meglepő módon a valódi sorszámok buktatták le az akciót. A Bank of England minden egyes bankjegyet sorszám szerint tartott nyilván a könyvelésében, mivel ezek a bank kötelezettségeit megtestesítő papírok voltak, és egy banktisztviselő 1943-ban egy olyan sorszámú bankóra bukkant, amit a könyvelés szerint már bevontak, mert az megrongálódott. Az ellenőrzés során kiderült, valóban így van, és egy majdnem tökéletes hamisítvánnyal állnak szemben.
A vég
A front közeledtével 1945-ben döntés született a sachsenhauseni koncentrációs tábor evakuálásáról, a berendezéseket, és az elkészült bankjegyek nagy részét Mauthausenbe szállították, később a hamisításban résztvevő foglyokat is ide irányítottak. Krüger állítása szerint parancsot kapott a foglyok kivégzésére és az akció minden nyomának eltüntetésére. a gépeket megsemmisítették, a bankjegyeket az SS sok más kincsével együtt a Toplizi tó sokszáz méteres mélyébe süllyesztették. A foglyok életét megintcsak Krüger álltása szerint, az ő magánakciója mentette meg. A kivégzési parancsra sohasem került elő bizonyíték, de a foglyok tanuvallomásai az utolsó napokról megerősítik, hogy valószínűleg a kivégzésükre készültek. A foglyok maguk is állítják, Krüger mentette meg őket, bár ők nem a kivégzésre, hanem a háború alatti túlélésre értették ezt.Krügert a brit, majd a francia hatóságok is fogságban tartották, elmondása szerint a hamisítási csoport újraszervezésére próbálták rávenni, de végül szabadon engedték. Annak a cégnek dolgozott, amelyik a háború alat a hamis vízjeles papírt gyártotta bankóihoz. 1989-ben halt meg, élete során nagy kedvvel, és gyakran ellentmondásokba keveredve nyilatkozott a hamisítási műveletről.A Berhard hamisítványok ma
A bankjegyek nagy része ma is a Toplizseeben lévő ládákban található, az időről időre az osztrák kormány engedélye nélkül az életük kockáztatásával alámerülő kincskeresők szinte egyetlen zsákmánya. A tóból előkerült bankjegyek meglepően jó állapotban vannak, bár megfelelő kezelés nélkül kiszáradás után törékennyé válnak, ezért nagyon gyakran légmentes fóliában árulják őket, melybe még nedvesen kerülnek be. A nedvesség azonban előbb utóbb távozik, és a bankjegyek széttöredeznek. általában. A gyűjtők szerencséjére annyi került belőlük forgalomba még a háború alatt, és sokak gyanúja szerint a háborút követő években is az ODESSA szervezet csatornáin keresztül, mely a volt SS-ket rejtegette, biztosított nekik menekülési útvonalat és új indentitást, hogy a Bank of England végül az összes 5 fontosnál nagyobb címletet visszavonni kényszerült a forgalomból a 40-es évek végén, és csak a 60-as években bocsátott ki újra nagyobb címleteket.Hogyan különböztessünk meg egy valódi és egy Bernhard fehéret?
A hamisítványok vagy Catterns vagy Peppiatt aláírásúak és 30 évekbeli dátumokat viselő bankók másolatai.
A rajzolat és a vízjel is tartalmaz nagyítóval látható különbségeket.
A Britannia-nyomat nagyításban felismerhető különbségeket hordoz, elsősorban a jobb szem szembetűnő, de vannak más különbségek is. Ezekről a különbségekről a készítők is tudtak, néhányuk állítása szerint szándékosak is voltak, az mindenesetre világosnak tűnik, hogy szükség esetén könnyen korrigálhatták volna őket.
A Bernhard hamisítványok több okból is jelentősek a gyűjtésben. A többi korabeli hamisítvánnyal ellentétben ezzek olyan jó minőségűek, hogy jól reprezentálják az eredeti bankjegyet, hiszen itt nem csak egyszerű másolatról van szó, hanem magát a bankjegy előállítási technológiát is lemásolták. Nem beszélve arról, hogy a teljes, aláírásuktól meg nem fosztott eredetiek ritkasága miatt áruk horribilis. A Bernhard hamisítványok a történelmi érdekességük okán talán még több eszmei értékkel is bírnak, mint az eredetiek, az bizonyos hogy áruk sosem számított olcsónak, néhány ritkább változat értéke a Krause szerint 500-600 USD, de a gyakoribbak sem tartoznak az olcsó kategóriába.
Utolsó kommentek