A gyűjteményekben mindig az mutat szépen, ha valami teljes egészében, befejezetten megvan. Papírpénz gyűjteményekben ez rendszerint teljes sorokat, vagy egy típus összes bankjegyének meglétét jelenti. A brit 10 shillinges és 1 fontosok története lezárt, kerek egész, az első 1914-es daraboktól az utolsó 1988-as darabig mind összegyűjthető, noha néhány darab igen jelentős anyagi áldozatot kíván a teljességre törekvő gyűjtőktől.
A brit doudecimális pénzrendszer
1971, a sok brit számára a birodalom végnapját jelző decimalizációig a brit pénzrendszer a kívülálónak igen kaotikusnak tűnhetett, olyan címletekkel, mint 2/6, vagy sovereign, esetleg guinea. Nos próbáljunk egy kis rendet teremteni közöttük. A brit pénzrendszer, melyet a britek maguk "imperialnak" azaz birodalminak neveztek, alapvetően duodecimális volt, azaz a 20-as számrendszerre épült. 1 font (pound) 20 shillinget ért, és 1 shilling 12 pennyre volt osztható, így egy font 240 pennynek felelt meg. Léteztek ezen kívül bizonyos időszakokban kizárólag érme formában egyéb címletek is, melyek shilling, font vagy penny értékét az érmék kivonása után is az érme címletével hivatkozták a hagyománytisztelő britek. Így 1 font négy koronát (crown) ért, 21 shilling (azaz 1 font 1 shilling) 1 guinea-nek felelt meg, és 1 sovereign 20 shillinget, azaz 1 fontot ért. A font jele ₤ majd £ lett, mely a lating libra (jelentése mérleg és alapvető római súly- és pénzegység) szóból származik. A shilling jele "s", mely a római solidus pénzegység nevéből származik, a penny jele "d", mely a római denarius érmék után kapta a jelét. A brit pénzegység ISO kódja GBP.
A fenti átváltási arányokból következnek a különböző címletek. A 10 shillinges (vagy másképpen 10/-) fél fontot ért, a 2 shilling hat pennys (2/6), amely 1/8 fontot, vagyis fél koronát ért, az 5/- shillinges címlet pedig 1 korona volt. 6 penny fél shilling, és így tovább. Ezek a különleges címletek papírpénzben csak a brit hadsereg kiadásain jelentek meg, a közforgalmú papírpénzeken csak 10 shillinges és 1 fontos címlet volt. Általános szabály, hogy 10 shillinges bankjegyből jóval kevesebbet bocsátottak ki minden időszakban, mint 1 fontosból.
Az I világháború és az érmehiány, Bradbury
Az I. világháború Angliának is elhozta a fémhiányt és a fedezetlen kormányzati kiadások szükségességét, így a háború kitörése után közvetlenül, augusztus 5-én törvényt alkottak, miszerint a Kincstár (az angol pénzügyminisztérium), a Treasury, kibocsáthat a fém egy és fél sovereign érmék mellé azonos értékű, 1 fontos és 10 shillinges papírpénzt, amit a Bank of England által kibocsátott "banknote"-któl való megkülönböztetésként "treasury note"-nak neveztek. Ez nem sértette a Bank of England monopóliumát, mivel az csak az 5 fontos, és nagyobb papírpénzekre vonatkozott. Az első 1 fontost augusztus 7-én, az első 10 shillingest egy hétel később bocsátották ki. A rajtuk szereplő aláíróról, John Bradbury pénzügyminiszterről (Secretary of Treasury) ezt az első Bradbury sorozatnak hívják. A nagy sietségben egy viszonylag gyenge egyoldalas dizájn készül, melyet rendes bankjegypapír hiányában postai bélyeg papírra nyomtak. A 10 shillinges feljebb látható, az 1 fontos képe pedig itt van:
Mindkét bankjegy ritkasága a Szent Gráléval vetekszik, így értékük is rendkívül magas.
Pontosan azért olyan ritkák, mert hónapokon belül átdolgozták a nyomatot, és most már rendes bankjegypapírra, de még mindig egyoldalas pénzjegyeket nyomtak. A második sorozatú Bradbury 1 fontos 1914. október 1-én, a 10 shillinges 1915. január 23-án jelent meg.
Ezekből a bankjegyekből készült nagyon kis számú arab felülbélyegzésű változat a brit hadsereg közel keleti egységei használatára. Ahogy ez lenni szokott a felülbélyegzésekkel, manapság mintha megszaporodtak volna az "előkerült" példányok, de ha valakinek épp akad néhány ezer dollárja ilyesmire, jobb ha tudja, aligha létezik olyan példány, ami igazolhatóan eredeti. Létezik viszont néhány igazolhatóan eredeti korabeli hamisítvány, melyet az egyiptomi brit hadtáp foglalt le, és kézírással jelezték rajta a hamisságot. Mivel a papírja sima papír, ezért hamisítani nem túl bonyolult ezeket, viszont írásszakértő ki tudja szűrni a nem valódiakat (ha ez egy hamisítvány esetében értelmezhető), mivel az összes autentikus példányt ugyanaz a tiszt szignálta le. A nemzetközi aukciós site-okon persze feltűnt már jónéhány díler, akinek a nagyapja, dédapja volt az említett tiszt, és néhány darabot hazahozott magával, és most került elő a hagyatékból.
1917 hozta el az első brit kétoldalas pénzt, a harmadik sorozatú Bradbury 1 fontost, előoldalán a király portréjával és Anglia védőszentjével, Sárkányölő Szent Györggyel, hátoldalán a Parlament épületével. A 10 shillinges majd két évvel később 1918-ban követte, az egyfontos barna nyomatával szemben zöld színben, fekete helyett piros sorszámokkal és hátoldalán a címlet jelzésével, előoldalán Szent György helyén a pajzsos Britanniával. A sorszámok talpas (serif) karakterítpussal nyomottak, a prefix egybetűs.
Warren Fisher
1919-ben Sir Warren Fishert nevezik ki pénzügyminiszternek, és az eladósodott Anglia továbbra is túlköltekezésre, és ezért az aranyalap felfüggesztésnek fenntartására kényszerül, így marad a Treasury note-ok kibocsátása is. (Anglia állami költségvetésének 40%-át kamattörlesztére kénytelen fordítani az USA bankjai felé)
Az első Warren Fisher sorozat mindenben megegyezik az aláíráson kívül a harmadik Bradbury kiadással.
A második sorozat 10 shilingese 1922-ben, 1 fontosa 1923-ban jelent meg, az 1 fontos új vízlejet (az un. halszálkát) kapta, a 10 shillinges sorszámok sans serif típusra változtak, a prefix betű+kiskapitás szám formátumúra módosult.
1927-ben a de facto helyzetet rögzítő új törvényeknek megfelelően az állam nevét a most már harmadik Warren Fisher kiadáson Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságra változtatták.
Bank of England, Britannia sorozat
1925-ben a visszaállították részlegesen az aranystandardot, és a Bank of England kitartó monetáris politikai törekvéseit siker koronázta 1928-ban, amikor is bankjegykibocsátási monopóliumát kiterjeszették az 1 fontosokra és 10 shillingesekre is, a treasury note-kat kivonták a forgalomból. Innentől egészen 1960-ig az un. Britannia sorozat volt forgalomban, egy érdekes kivételtől eltekintve zöld 1 fontosokkal, és barna 10 shillingesekkel. A sorozat nevét a bankjegyképben trónoló, és a vízjelben sisakban ábrázolt szimbolikus nőalakról, Britanniáról kapta.
A különböző sorozatokon a következő megkülönböztető jegyek vannak: 1928-1934 között a sorszám prefixe egy betű és egy számból állt.
1934-40 között a betű és szám helyet cserélt, a papír nem tartalmazott biztonsági szálat 1940-ig.
A bankjegyeket a Bank of England Főpénztárnokai írták alá. Az aláírók a következők voltak:
1928-29 Patrick Mahon
1929-1934 Basil Catterns
1940-től a prefix betű+szám+betű kombinációra változott.
A bankjegyeket a Bank of England Főpénztárnokai írták alá. Az aláírók a következők voltak:
1928-29 Patrick Mahon
1934-49 között Kenneth Peppiatt hosszú főpénztárnoksága négy jól elkülöníthető sorozatot eredményezett, ugyanazzal az aláíróval.
Az első sorozat 1934-40 között volt forgalomban, a már ismert szám+betű prefixszel és biztonsági szál nélkül. 1940-ben a Bernhard akcióról való első hírszerzési értesülések miatt bevezeték a biztonsági szálat, és egyben a sorszámot is megváltoztatták a betű+szám+betű kombinációra. Ennek a második sorozatnak különleges jellemzője az eltérő szín, amit arra az esetre vezettek be, ha a nácik megszállnák a Brit-szigeteket, és kezükre kerülne a Bank of England bankjegykészlete, egyszerűen érvényteleníteni lehessen. Az 1 fontosok kék, a 10 shillingesek mályva színt kaptak, és forgalomban is maradtak 1948-ig.
1948-ban visszatértek a zöld/barna színekhez, de az egyfontosoknál még felhasználták a háború előttről maradt biztonsági szám nélküli papírt, de már az újfajta sorszámot nyomták rá. Ebből igen kevés készült, és hamarosan jött a negyedik , biztonsági szálas kiadás.
1949-55 között Percival Beale írta alá a bankjegyeket.
1955-60 között az utolsó Britannia sorozatot Leslie O'Brien látta el szignójával.
1960-ban visszatértek az V. György korabeli szokáshoz, és az urakodó hivatalos képmását tették meg bankjegyképnek, így apjától VI. Györgytől eltérően II. Erzsébet brit bankjegyre is rákerült. Az első sorozaton az ifjú királynő képe látható.
A sorszámokban a már ismert változatokon mentek keresztül, de az első két fajtából még az első aláíró Leslie O'Brien terminusa alatt 1963-ig kifutottak.
A következő két aláíró Jasper Hollom
és John Fforde. Az ő főpénztárnoksága alatt adják ki 1969-ben az utolsó 10 shillingeseket, amelyeket a decimalizációval az 50 Új pennys érme vált fel.
Az első II. Erzsébet sor
1960-ban visszatértek az V. György korabeli szokáshoz, és az urakodó hivatalos képmását tették meg bankjegyképnek, így apjától VI. Györgytől eltérően II. Erzsébet brit bankjegyre is rákerült. Az első sorozaton az ifjú királynő képe látható.
A sorszámokban a már ismert változatokon mentek keresztül, de az első két fajtából még az első aláíró Leslie O'Brien terminusa alatt 1963-ig kifutottak. A következő két aláíró Jasper Hollom
és John Fforde. Az ő főpénztárnoksága alatt adják ki 1969-ben az utolsó 10 shillingeseket, amelyeket a decimalizációval az 50 Új pennys érme vált fel.
1970-től John Page az új aláíró az 1 fontosokon, és mindjárt az első évben el is fogynak az eddigi prefixek, így egy új típus, a két betű+szám variációt vezetik be.
Az egy fontosok utolsó, szintén II. Erzsébet képével díszített sorozatát J.B. Page főpénztárnoksága alatt 1978-ban adják ki, ez az első angol bankjegy, amire "földi halandó", Sir Isaac Newton képmása is rákerül, persze szigorúan csak a hátoldalra.
Rövid két év alatt végére is érnek a korábban megismert első három sorszámváltozatnak,
így az 1980-ban hivatalba lépő David Somerset már a negyedik sorszámváltozattal kezd. Az ő hivatali ideje alatt, 1988-ban bevonják az utolsó 1 fontos bankjegyet, és helyette érméket bocsátanak ki, ezzel a 1 fontos kényszerforgalmú brit papírpénzek története lezárult.
Persze, hogy a képlet ne legyen egyszerű, a Bank of England kiadási monopóliuma csak Angliára és Walesre terjed ki, annak ellenére, hogy maga a deviza kényszerforgalmú Skóciában, Észak-Írországban, a Man-szigeten, Jersey-n , Guernsey-n, és a néhány apróbb brit koronagyarmaton. Azonban ezen területeken van saját brit font kobocsátás is, mely nem egyszerűen egyenértékű a Bank of England által kibocsátott pénzzel, hanem azok maguk is font sterlingek.
Az utolsó 1 fontos bankjegyek
Az egy fontosok utolsó, szintén II. Erzsébet képével díszített sorozatát J.B. Page főpénztárnoksága alatt 1978-ban adják ki, ez az első angol bankjegy, amire "földi halandó", Sir Isaac Newton képmása is rákerül, persze szigorúan csak a hátoldalra.
Rövid két év alatt végére is érnek a korábban megismert első három sorszámváltozatnak,
így az 1980-ban hivatalba lépő David Somerset már a negyedik sorszámváltozattal kezd. Az ő hivatali ideje alatt, 1988-ban bevonják az utolsó 1 fontos bankjegyet, és helyette érméket bocsátanak ki, ezzel a 1 fontos kényszerforgalmú brit papírpénzek története lezárult.
Persze, hogy a képlet ne legyen egyszerű, a Bank of England kiadási monopóliuma csak Angliára és Walesre terjed ki, annak ellenére, hogy maga a deviza kényszerforgalmú Skóciában, Észak-Írországban, a Man-szigeten, Jersey-n , Guernsey-n, és a néhány apróbb brit koronagyarmaton. Azonban ezen területeken van saját brit font kobocsátás is, mely nem egyszerűen egyenértékű a Bank of England által kibocsátott pénzzel, hanem azok maguk is font sterlingek.
Utolsó kommentek