A japánok 1941. december 7-én megtámadják az amerikai csendes óceáni flotta Hawaiin lévő bázisát, a következő napon fontos további amerikai, brit, holland támaszpontok, flották lesznek súlyos légitámadások áldozatai, így a Fülöp-szigeteken állomásozó viszonylag gyenge amerikai és fülöp-szigeteki erők is súlyos veszteségeket szenvednek. Néhány nap alatt japán óriási taktikai előnybe kerül, megsemmisítve a az USA és Nagy-Britannia ázsiai és csendes-óceáni flottájának csapásmérő erejét. A japánok tudják, hazardíroznak, most vagy soha alapon megpróbálnak stratégiai pozíciókat szerezni, pár hét alatt óriási területeket foglalnak el, így december 10-én partra szállnak a Fülöp-szigeteke n is, 1942 március elejére a megmaradt ameriaki haderőt Corregidorba szorítják vissza, Quezon elnök, és az öntelt amerikai parancsnok, Douglas McArthur elmenekül, előtte azonban még megígéri, visszatér, ez majd később komoly legendagyártási alap lesz. Május másodikán a magukra hagyott amerikai csapatok kapitulálnak. A Fülöp-szigeteki hadsereg azonban soha nem teszi le a fegyvert, masszív ellenállás bontakozik ki, melyet az emigráns kormány és a helyi guerilla adminisztráció, a főleg kommunisták vezette un. Huk kormány együtt szervez. A kormány még 1941 végén elrendelte, hogy a minden hivatalnok kapjon 3 havi fizetést előre, a háborúra tekintettel, de a fizetésüket is rendesen kapták. Pénzt ehhez már biztosítani nem tudtak, így felhatalmazták a helyi hatóságokat, hogy kényszerforgalmú pénzeket bocsássanak ki a Nemzeti Bank nevében, melyen a Fülöp-szigetek és a USA kormányának ígérvénye arra szólt, hogy a szükséghelyzet, azaz a háború elmúltával ezeket rendes pénzre váltják.
A pénzek végtelen változatosságban jelentek meg, rendszerint sima papírra, normál tintával, manufaktúrális körülmények között készültek, a nyomoformákat a japánok gyakran lefoglalták, ilyenkor emlékezetből kellett újra elkészíteni őket, és nem mindig sikerült igazán jól.
Érdekes szerepet kapott az eredetileg csak pár hónapos átmeneti intézkedésnek szánt pénz. A filippinók az ellenállás szimbólumának tekintették, és sokkal inkább megbíztak benne, mint a japánok által kiadott fedezetlen pénzben (amit a helyiek csak Mickey Mouse pénznek hívtak), így míg az hiperinflációba került, a teljesen kontrollálatlan vegyes kiadások stabilak maradtak a háború folyamán. Ezres nagyságrendű a különböző kibocsátások száma, a változatok száma pedig szinte végtelen.
A japánokat felbőszítette ez a hozzáállás, különösen, hogy a lakosság szívesen elfogadta a pénzeket a guerilláktól árukért cserébe, így a pénzek birtoklása súlyos büntetést vont maga után, több nyilvános kivégzésre is sor került emiatt. A pénzeken stilizált figurák is fel-fel tűntek, leggyakrabban Quezon elnök, Roosevelt és McArthur képei, amik szintén ellenséges propagandának minősültek.
A japánok a nagyvárosokon kívül nem tudták ellenőrzésük alá vonni a Fülöp-szigeteket, az ellenáló hadsereg egyre nagyobb, összefüggő területeket nyert vissza, mire McArthur nagy csinnadrattával színpadiasan visszatért az 1944 októberi Leyte-öbölbeli partraszállással, hatalmas területek voltak szabadok. A Maniláért folytatott harcokban azonban a város szinte teljesen megsemmisült, a japánok az 1945. szeptember 2-i megadásig harcoltak. Sőt volt aki még azután is, mivel a dzsungelben elszigetelt kis japán egységek egyszerűen nem értesültek a háború végéről, így az utolsó japán katona Hiru Onoda 1974-ben (!) tette le a fegyvert.
A pénzek sorsa érdekesen alakult. A japán megszállók pénzeit és az 1944 előtt nyomtatott, felülbélyegzés nélküli Fülöp-szigeteki pénzeket, mivel a Nemzeti Bank trezorjai 1941-ben a japánok kezére kerültek, kártalanítás nélkül érvénytelenítette az USA kormánya, de a fabrikált guerilla pénzeket, a rajtuk lévő ígéret szerint névértéken valóban beváltották, ami, ha nem is példátlan a történelemben, de ritkán fordult elő.
Utolsó kommentek