A restaurálással foglakozók mesélhetnének, hogy mennyi ilyen félbe, vagy negyedbe vágott 1-es, 2-es, és 100-as van fiókok mélyén. A magyarázat igen egyszerű, és a címben szereplő állítás is mindjárt értelmet nyer.

A fémpénzek korában, amikor még a nemesfém súlya adta a pénz értékét, gyakran félbe, negyedbe vágták az érmét, és fél, negyed értéken számították be. Az 1848-as forradalom alatt folyamatosan pénzhiány volt, nemcsak a fémpénzekből, de a papírpénzekből is (ezért nem tört ki infláció). Váltópénzek alig voltak, így az egy- és kétforintosokat kezdték el felszabdalni, és váltópénzként használni a darabjaikat. A Habsburg kiadások is ugyanerre a sorsa jutottak. A váltópénzhiány enyhítésére 1849-ben kibocsátották a 15 és 30 pengő krajcárost, amik 1/4, illetve 1/2 forintot értek. Ez azonban semmit nem enyhített a 10-es és a 100-as közötti címlethiányon, így annak darabolása tovább folyt. A szabadságharc bukásával a Kossuth-bankókat átváltották birodalmi kibocsátásokra, köztük a feldarabolt pénzeket is. Ez a magyarázat arra is, hogy a közel azonos számban kibocsátott 1-2-5 forintosok közül, miért az 5 forintos a messze a leggyakoribb pénz. Az 5 forintos feldarabolás nem adott ki szokásos címleteket, így azok maradtak egyben.

Ez tehát az itt is látható "50 forintos Kossuth-bankó" igaz története. És még mielőtt valaki azt hinné, hogy így még értékesebb, és elkezdené feldarabolva aukcióra vinni a 100-sait, hadd hűtsem le a kedélyeket, ez csak a restaurátoroknak ér valamit, ha épp van olyan darabja, amit egy hiányos bankóba be tudnak illeszteni.

Gyűjtenél? Katt ide

A Dél-Afrika két gyarmatosító nemzet, a holland és a brit véres harcai során jött létre a XX. század legelejére, ahol a fehér kisebbség irányító rétege a fehéreken belül is kisebbségben lévő britek voltak. Nagy-Britannia a II. világháború alatt meggyengült, gyarmati uralmát nem volt képes tovább fenntartani világszerte, így 1948-ra elveszette ellenőrzését a dél-afrikai dominíum fölött is, ahol viszont nem az elsöprő többségben lévő feketék, hanem a britek által 50 éven keresztül, elnyomott, fajgyűlölettől átitatott, magát Afrikaansnak nevező holland ajkú kisebbség vette át a hatalmat. Ettől az időszaktól kezdve a dél-afrikai bankjegyeken az angol és holland nyelvű feliratok elsősége azonos kibocsátáson belül is váltakozik. Még 13 évig megtartották a brit birodalmi denominációkat, azaz 1 font=20 shilling=240 penny volt.

Az itt bemutatott gyönyörű rajzolatú nagyméretű öt fontos bankjegy előoldalán Jan van Riebeck, Fokváros (és ezzel az első dél-afrikai gyarmat) 1652-es megalapítója, képe mellett a téma a búr telepesek hódítása, ahogyan hatökrös szekereikkel vándorolva létrehozzák államaikat a gyarmatosítás hajnalán. (Sajnos a képmás a mikronyomat és a szkenner együtthatása miatt ilyen csíkos, a valóságban tűéles kép) A karaván vonulását lovas fegyveres vigyázza, jobbra lenn az előtérben furcsa képzeletbeli lények, szarvas lovak figyelik a telepesek tova vándorlását. A vízjelben szintén Jan van Riebeck képmása látható. A bemutatott bankjegyen a holland az elsődleges nyelv. Hátoldalán háromárbócos vitorlás, mely holland zászló alatt hajózik.

A bankjegyet a Dél-Afrikai Tartalékban, az ottani jegybank akkori kormányzója Dr Michiel Hendrik de Kock írta alá. A jegybank a mai napig nyitott és magán részvénytársaság, mely a kormánytól igen kevéssé függ, és alapszabálya meg is gátolja, hogy bárki irányító befolyást szerezzen benne, mivel a 2 millió kibocsátott részvényből egy tulajdonos legfeljebb 10000-et birtokolhat közvetve vagy közvetlenül. Jelenleg kb. 600 részvényese van banknak.

A bankjegy rajzolata kisebb méretben, 1962-ben, a decimalizáció, és a Rand, mint saját valuta bevezetése után átkerült a 10 randos címletre (1 font=2 rand lett).

Az I. világháború alatt a fémhiány egyre égetőbb lett Németországban, aprópénzre már nem jutott fém, így papírra kezdtek kisebb címleteket nyomni, és 20 márkásnál kisebb papír címleteket a Reichsbank már nem adott  ki. A Darlehnskassék ugyan bocsátottak ki 1-5-20-50 márkás kényszerforgalmú címleteket, de ez a váltópénzhiányt nem oldotta meg, így a német helyhatóságok, melyek egyébként is történelmi hagyományaik okán hozzászoktak a saját pénz kibocsátáshoz (a bankjegykibocsátási monopólium Németországban soha sem volt teljes), elkezdtek kiscímletű, un. Kriegsnotgeldeket vagy Kriegsgeldeket kiadni.

Egy új-zealandi numizmatikai kereskedőnek, bizonyos Leon Morelnek az az ötlete támadt 1998-ban, hogy az első lakott terület, a Chatham-szigetek belépését az új milleniumba egy erre a célra készült bankjegysor kiadásával  ünnepelhetnék, és nem melleslesleg egy kicsit fel is dobná az üzletét. A Chatham-szigetek helyi hatóságai pozitívan fogadták az ötletet, és az új-zealandi jegybank is megadta hozzájárulását 1999-ben egy milleniumi bankjegysor kibocsátásához, mely azonban nem lehetett kényszerforgalmú, és csak a 2000-es évben maradhatott egyáltalán forgalomban. Árfolyamát 1:1 arányban az új-zealandi dollárhoz kötötték, és szükségpénzszerűen, megegyezéses forgalmúként funkcionált. A bankjegyeket az erre alapított társaság  Chatham Islands Note Corporation adta ki.

 

1000 gulden 1815 Holland-India

2008 November

Gyűjtenél? Katt ide!

A notafília, mint gyűjtési terület, sok szakszót használ, a gyűjtők ezeket a szavakat rendszerint esetlegesen, gyakran szakszerűtlenül használják. Ehhez hozzájön még hogy a gyorsan terjedő angol szakszavaknak pontos magyar fordítása nem mindig van, vagy esetleg tévedésen alapul. Ez rendszerint nem okoz problémát, hiszen, az, hogy darabot bankjegynek, vagy papírpénznek hívunk normál körülmények között félreértést nem okoz.
Mégis, talán nem haszontalan áttekinteni néhány alapfogalmat.

Kezdjük talán azzal, hogy mit is gyűjtök én?
Magyar gyűjtőként gyűjteményem alapvető részét képezik a magyar és osztrák-magyar bankjegyek, viharos történelmünk sok-sok notafíliai érdekességgel szolgál. Miénk a legnagyobb kiadott és a legnagyobb nyomtatott címlet, mivel elszenvedtük a történelem legsúlyosabb inflációját, ritka hadikiadásaink vannak, mivel igen ritkán voltunk sikeresek mások megszállásában, annál gyakoribb a bennünket megszálló Vörös Hadsereg megszállási pénze. A századforduló körüli osztrák-magyar bankjegyek a klasszikus bankjegytervezés világszerte elismert csúcsteljesítményei. Kis szépséghiba, hogy szinte egyiket sem magyarok tervezték.
Gyűjteményem nagy részét teszik ki az érdekes történelmi helyzetekről, így háborúkról, megszállásokról, birodalmak felépüléséről, és széthullásáról, gyarmatosításról mesélő kordokumentumnak is beillő bankjegyek.
Sok papírpénzt azonban csak a szépségért tartok a gyűjteményemben.
A blog lapjain szándékomban áll gyűjteményem érdekesebb (és nem kizárólag értékesebb) darabjait bemutatni, "A hónap bankjegye" vagy a "Mesél a pénz" sorozatban.

Gyűjtenél? Katt ide!